Karinthy Gábor: Bánat


Az ég oly mély és enyhekék 
a fáradt szemem lebágyad. 
Ti úgy hívjátok: renyheség, 
én úgy hívom, hogy: bánat.

Hogy mi a bánat? Kósza tűz. 
A lélek lila lángja. 
Derengő, csendes, lenge, szűz. 
A vágyak ispilángja..

Hogy mi a bánat? Egy hajó 
a remény holt vizében. 
A vert hab hangja elhaló, 
mint sóhaj süket éjen.

Az ég oly mély és enyhekék 
s fáradt szemem lebágyad. 
Ti úgy hívjátok: renyheség, 
én úgy hívom, hogy: bánat.

Karinthy Gábor: Én, fájdalomherceg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s