Dsida Jenő: Csöndes minden


Lám, lám itt csöndes minden, 
egyszerű szobában lakom, fehérre 
meszelt falak közt, még a falutól 
is távol. Itt nincsenek dübörgő 
rotációsok, nincsenek zakatoló 
festékszagú, piszkos hétköznapok, 
örökös itt a csend és a vasárnap. 
Az ablakom a mély fenyvesre nyílik, 
mozdulatlanok az örökzöld lombok, 
lehet nagyokat, tisztákat lélegzeni, 
a felhők is hallgatagok, szinte 
odafagytak a tiszta égre. 
És valahogy ez mégsem a feloldott 
bánat, a méltóságos nyugalom; 
ez csak a kimaradt szívdobbanás 
különös csendje, csak beletörődés, 
fenségessé dermedt nyugtalanság.

1929

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s