Babits Mihály: Egy szomorú vers


Nekem nem volt barátom, 
tőlem mindenki fut, 
társaim elkerültek 
mint idegen fiút, 
idegent, megvetettet, 
ki mindég mostoha, 
kit senki sem szerethet, 
nem is szeret soha. 
Magányosnak születtem, 
baráttalan vagyok, 
így lettem, ami lettem, 
mindentől elhagyott, 
mindég a szenvedésre 
vitézül víni kész: 
magányosság vitéze, 
magam ellen vitéz, 
barangoló, borongó, 
ki bamba bún borong, 
borzongó bús bolyongó, 
baráttalan bolond. 
Nekem nem volt barátom, 
nem is lehet soha, 
örökre már belátom, 
maradtam mostoha 
nincs szem, amely szememben 
a lelket lelje meg, 
szív, mely setét szívemben 
lakozni nem remeg, 
lelkekkel lelkesülni 
lelkem hiába vágy 
lelkeknek egyesülni 
nincsen menyasszonyágy.

Magány

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s