Radnóti Miklós: Vihar előtt


Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért 
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas 
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért

s kár világodért, mit enmagad kapartál 
tíz kemény körömmel életed köré, míg 
körötted körbe-körbe lengett a halál

és íme újra leng! s lepotyognak a kert 
fészkei rémülten a fák tetejéről 
s minden összetörik! figyeld az eget, mert

villámlás rengeti már s cibálja a szép 
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és 
sírva sirdogál most az alvó férfinép;

hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és 
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz 
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,

mert takaros csata készül itt, a cifra 
szél beszél felőle fennen és a felleg; 
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s